Egyszerűen nem tudom szavakba önteni, mennyire hálás vagyok. Nagyon-nagyon köszönöm az összes feliratkozónak, pipálónak, kommentelőnek és azoknak, akik díjakat is küldtek! Jól esik, és örülnök neki, hogy érdekel titeket a dolog.
Még mielőtt valaki elveszne az időrendben, szeretnék szólni, hogy ez a fejezet a napló és az öngyilkosság előtti időben játszódik, hogy kicsit jobban megismerjük a szereplőinket. A bevezetéshez hasonlóan két részből fog állni; 01.1, és 01.2 számozással.
~xx
×××
Jacqueline Dixon népszerű volt.
Az iskola legnépszerűbb diákjai közé édesgette magát az elmúlt két év során,
amióta Írországba költözött a nagyanyjához. Megszerezte az iskola legnépszerűbb
fiúját, a legcsinosabb lányokkal lógott a szünetekben, övé volt a legjobb
asztal a menzán, és a folyosón kettévált a tömeg, ha ő kívánt végig haladni
azon. Szerették az emberek, és nem azért, mert kedves volt, nem azért, mert
segítőkész… Kedves mosolya, és az, hogy valójában a lelke mélyén valószínűleg
jó lány volt, csak egy embernek szúrt szemet.
Az emberek szerették Jackie
Dixont, mert nagyképű volt, bunkó és nem lehetett megbántani. Gyorsan pörgött a
nyelve, ha valakit porig kellett alázni. Magabiztosságával nyerte el helyét a
legnépszerűbb diákok között. A bánts, ha nem akarod, hogy bántsanak elvét
vallotta, és valamiért vonzotta ezzel a népszerűséget.
Jackie tudta, hogy nem helyes
gúnyolódnia a népszerűtlen diákokon, mégis meg kellett tennie, ez volt a
népszerűség kulcsa. Úgy érezte, hogy csak akkor lehet belőle valaki, ha másokat
megaláz, porba tipor. Megbántja azokat, akik nemhogy kevés, de nem létező népszerűséggel
bírtak. A fiút, aki vastag szemüveget visel, és mindig az első padban ül a
kockás, kötött mellényében. A lányt, aki enyhe túlsúllyal küzd, amit sehogy sem
tud leadni. Azt az ügyetlen vörös hajú lányt, akinek minden vágya bekerülni az
iskolai pompon csapatba, de táncolni azt nem tud. Azt a fiút, aki minden évben
elindul az iskolai tehetségkutatón, de úgy szól, mint egy lyukas harang.
Végezetül pedig… olyanokat, akikkel sosem lép kapcsolatba. Nem is sejtheti,
milyen fájdalmat okoz azzal némelyeknek, hogy köszönni sem akaródzik, és nem
azért, mert ténylegesen nem akar. Egyszerűen csak figyelmen kívül hagyja
azokat, akiket nem emelt ki a tömeg. Azokat, akik nincsenek körülvéve hamis
kapcsolatokkal. Meg sem látja őket, és ez az igazi sértés. Mintha nem is
léteznének. Megannyi hamis sértés között a legfájóbb, ha láthatatlanná válsz
olyasvalaki szemében, aki számodra nagyon is létezik.
Ennek a lánynak csak a
társadalomban betöltött szerepe számított, a csillogás. Állmosoly, és mű
tökéletesség. Tökéletesnek látszani, hogy ezzel elvegye az olyanok önbizalmát,
akik nem látják magukat olyan jónak, amilyen ő. S az ő rajongásuk emelte fel. Akaratlanul
csinálta, neki nem állt szándékában megsebezni senkit, csak ő akart magasabbra
kerülni. Magára gondolt, önző volt, és kicsinyes.
Meg is fizette az árát...
– Jackson, még kétszázat kell ebből csinálnom holnap délutánig – mondta
a lány, és távolabb taszította magától barátját, aki éppen a nyakát próbálta
csókolgatni.
– Ki számolja? Lehet, hogy nem is kell mindenkinek…
– De lehet, hogy igen – rázta a fejét Jackie, és édes mosolyt küldött a
fiú felé, kissé gúnyosat.
– Ugyan már… Tudod, hogy ez senkit sem érdekel – lépett közelebb, hátha
végre jobb belátásra bírhatja.
– Engem igen – nevetett, és az órára nézett, ami a konyha ajtaja fölött
lógott – El kell menned, a szüleim hamarosan haza érnek – hessegetni kezdte a
fiút, aki még mindig nem értette, miért nem találkozhat a lány szüleivel.
Tüntetőleg becsapta maga mögött az ajtót, amíg a lány kivette az újabb adag
szépen sült muffint. Jackie rosszallóan csóválta fejét, amiért barátja képtelen
megérteni, hogy a világ márpedig akkor sem körülötte forog, ha ő Jackson
Harwood.
Nemsokára a
csengő zaja zökkentette ki az egyre gyülekező muffin rengeteg díszítéséből.
Kötényébe törölgetve a kezét, sietve nyitotta ki. Szőke fiú állt az ajtó előtt,
festett. Zöld baseball sapkát viselt, és hozzá illő színű pólót.
– Ö… Azt hiszem, ez a tiéd – mondta köszönés nélkül egyszerűen, és egy borítékot
nyújtott át a lánynak.
– Mi ez?
– Hozzánk dobták be, a te neved áll rajta – mutatott a fiú a névre.
Jackie akkor élt ott egy éve, de még sosem látta őt azelőtt.
– Köszönöm – elvette a levelet, és oda nyújtotta ragacsos kezét a
fiúnak – Azt hiszem mi még nem találkoztunk. A nevem már tudod.
– Niall Horan – fogadta el a jobbot a fiú, és illően bemutatkozott. Butuska
vigyorát nehezen tudta volna leplezni a lány előtt.
– Nagyon örülök Niall, de ha nem haragszol, muffint kell sütnöm
holnapra, és ha tovább társalgunk itt, holnap utánra sem lesz kész – valójában
átfutott az agyán, hogy behívja Niallt, de annyira elfoglalt volt, és annyira
szeretett volna a végére járni a dolgoknak, hogy inkább nem tette meg. A fiú
kedvesen elköszönt, ő pedig rácsapta az ajtót.
Jackie nem
emlékezett később erre az esetre. Emlékezett rá, hogy a szomszédban lakik egy
Niall nevű srác, de fogalma sem volt róla, honnan került elő, mikor ő már egy
éve ott lakik, és arra sem emlékezett, mikor találkoztak először.
×
– Egy, két, há… Nancy, mondtam, hogy „és”-re kezdünk, és nem háromra.
Lehet, hogy az a béna vörös csaj is ügyesebb lenne nálad, azt akarod, hogy
lecseréljünk? Na ugye, hogy nem. Szedd össze magad! – rikácsolta a harmadik
próbálkozásra Jackie. Természetesen ő volt a pompon csapat kapitánya. Az iskola
fiait kísérgették, és meccseiket színesítették koreográfiáikkal. Már, ha
sikerült betanítani nekik bármit is. Nem mintha olyan ügyetlenek lettek volna,
egyszerűen csak szeretett türelmetlenkedni, és lekezelően beszélni a
többiekkel, mert ettől néztek fel rá. Mindenki meg akart felelni a lehetetlen
elvárásainak. Fogalma sem volt róla, hogy mikor lett ilyen, és mikor kezdett el
ennyire függeni a népszerűségétől, de tény, hogy nem tett jót neki.
– Jól van, akkor mindenki egyszerre… „és”-re indulunk. Nem kettő, nem
három… ÉS! – utasította a többieket, beszámolt, és újból átvették a lépéseket,
melynek több triplaszaltó, és emelés is a része volt. Minden részletét egyedül
tervezte meg két jótékonysági bál megszervezése között. Egy perc szabadideje sem volt igazi barátságokat
kialakítani, vagy egyáltalán észrevenni azt, hogy mennyire nincs rendjén az
élete úgy, ahogyan volt.
Jackie nem
vette észre, hogy híján van a normális kapcsolatoknak, és valójában olyan
magányos, mint egy remete.
Hogyan is
vehette volna észre, ha annyi sok ember vette körül nap, mint nap, akik
rajongással sürögtek, hogy a kedvében járjanak a méhkirálynőnek?
– Megint bénák voltak – panaszkodott barátnőjének Lisettenek, aki az
iskolai drámaklub elnöke. Az ő tevékenysége lényegében arról szól, hogy
eldönti, kinek engedi meg, hogy imádja. A dráma klub elnevezés annyit takar,
hogy egy csapat diák körül rajongja, amikor eljátssza a Titanikot egyes-egyedül.
– Szerintem mi ügyesek voltunk. Pontosan úgy történt minden, ahogy én
mondtam – dicsekedett magához ölelve könyveit.
– Ezek meg mik? – mutatott rájuk Jackie, ugyanis nem volt gyakori, hogy
Lisette könyveket hurcoljon a folyosón. A szőke lány ugyanis nem szokott sem
olvasni, sem pedig tanulni, ennek ellenére mindig jó jegyeket kapott. Pletykáltak
is emiatt a háta mögött, hiszen sok órán meg sem jelent, és igazolatlanokat sem
gyűjtött. Ki tudja milyen módszerekkel jutott jó eredményekhez?!
– Végre színpadra vihetjük az Elfújta a szél egy részletét, és ez a
forgatókönyv – mutatott a nagyobb összefűzött darabra – Ez pedig maga a regény
– mondta büszkén – Remélem nem valami nyálas, mert én aztán nem hiszek a
szerelemben – tette hozzá büszkén.
– Akkor keserves hetek elé nézel barátnőm, mert ez bizony a szerelemről
szól! és amit a kezedben tartasz, nem az egész. Két kötete van, plusz a
folytatás – nevetett Jackie.
– Szívás…
– Ha a szerelemben nem hiszel, akkor miben hiszel?
– Abban, hogy hazamegyek, és inkább megnézem filmen, mert hétszentség,
hogy egy percet sem fogok erre a vacakra pazarolni! Ugye van belőle film?
– Van… Harminckilences, gyönyörű kosztümös film. De szerintem el
kellene olvasnod. Higgy nekem, nem elég, ha az utcatáblákat elolvasod. Az pedig
egy nagyon jó könyv – mutatott Jackie az említett műre, de csak egy gúnyos
horkantást kapott válaszul, és a saját órájára sietett. De mielőtt
hallótávolságon kívül került volna, még hallotta, ahogy a lány vissza szól,
hogy azt a vén poros vackot biztosan meg nem nézi. Elnézően mosolyogva csóválta
fejét…
Szia Annie! :)
VálaszTörlésEz a rész is fantasztikus lett(tőled ez már megszokott :P).
Végre egy kicsit megismerhettük,hogy milyen is valójában Jackie,és ezek után már sajnálom őt.Az egészből nekem az jött le,hogy ennek a lánynak semmi önbizalma nincs,ha ennyire nem saját magát adja.Pedig kiderül,hogy valójában aranyos,de azt hiszi ezzel nem lehet valaki népszerű.Véleményem szerint aki népszerű általában undok,de van egy aranyos énje,akárcsak J-nek,amit csak akkor mutat ha a barátai nincsenek vele. Szegény Jackie teljesen el van veszve,pedig igazán mutathaná ki is valójában.Remélem,hogy a napló elolvasása után rájön ki és mi a fontos az életben.
Nem tudom,hogy bunkóság-e és ha nem akarsz ne válaszolj rá,de már rég óta megakarom kérdezni,hogy hány éves vagy.Nagyon jól írsz ezért idősebbeknek gondollak,mint amennyi én vagyok(14-hopp most elárultam magam :D)
A lényeg még mindig az,hogy fergeteges vagy és imádom olvasni az írásodat :)
Szilvi <3 <3 <3 <3
Szia,
TörlésKöszönöm. Igen, kicsit idősebb vagyok:D (20-de nem is titkoltam:D)
Szerettem volna bemutatni Jackie segítségével ezt az undorító társadalmi félreértést, amibe sok ember beleütközhet. Leginkább az általános és a középiskolában, de eltorzulva talán még később is.
Szeretném, ha mindenki megértené a lényeget. A másikat. Mert így könnyebb. Tök jó lenne az élet, ha mindenki megértené, hogy mit miért tesz a másik. Könnyebb lenne elfogadni, kevesebb lenne az ellentét. Mert ugye a népszerű embereknek is vannak titkos utálói.
Köszönöm!! <3
~xx
Nagyon jó lett, már várom a folytatást..:)
VálaszTörlésKöszönöm, sietek:D
Törlés~xx
Abból amit leírtál két féle Jackie létezik. Az egyikük otthon van, süt, könyveket és régi filmeket néz, vagyis házias, művészi és kedves.. A másik Jackie pedig a törtető, erős lány aki nem törődik semmivel csak az eredménnyel és a csillogással. De "mindkét Jackie" ugyanúgy magányos és üres életet él. Kíváncsi leszek, hogyan ébred rá erre, és alakítja át önmagát és az életét. :)
VálaszTörlésNem állsz messze az igazságtól, de ez nem ilyen egyszerű. Például a sütés része a közösségi munkájának. nem azért vetemedik rá, mert szereti csinálni, hanem egyszerűen szükséges. diákelnök választásokra, vagy valamilyen jótékonysági eseményre például. Ezeken pedig a népszerűsége érdekében vesz részt. A sütés önmaga továbbfényezésére kell:D
Törlés~xx
Én egy kicsit elvesztem. Ugye, elhajtja a barátját, hogy ne találkozzon a szüleivel. De közben ő a nagymamájával él. Akkor most ő ezt titkolja? Ez már nem férne bele a Miss Tökéletes megjelenésébe? Vagy hogy is van?
VálaszTörlésÉs igen, eltűnt a betűkódos ellenőrzés :)
TörlésEz egy nagyon jó kérdés:D Az élet apró összefüggéstelenségei segítenek utat törni a valóságnak.
Törlés~xx